Én is dolgozni járok, mint a testvérem.”A fenti büszke kijelentéshez, hasonló dicsekvő mondatok gyakran hallhatóak értelmileg akadályozottak körében. Ők azok, akik őszintén örülnek, ha „normalizált”, kiteljesedett életet élhetnek, és egy-egy életterületen, hasonlóan az „úgynevezett épekhez”, bizonyos területeken, olykor őket túlhaladó teljesítménnyel – szemmel nem mindig látható – értékeket teremtve. Permanens fejlődés, változás figyelhető meg viszonylag rövid időn belül teljesítményükben, önértékelésükben és személyiségfejlődésükben, ha egy közösséghez tartoznak, és ott teljesíthetnek, és főként, ha a számukra adekvát foglalkoztatásuk is megvalósul. Jelen írásomban a Baptista Szeretetszolgálat Életminőség–fejlesztő Szolgáltatások Intézménye (továbbiakban: BSZ ÉFESZI), nappali intézményének bemutatására vállalkoztam a különböző paradigmaváltások tükrében.