Harminc év után a Magyar Máltai Szeretetszolgálat bezárja a Nyugati pályaudvar külső holtvágányán működő „Vonat” szállót, a lakókat pedig egy modern, újbudai létesítményben helyezi el. Az egykori katonai kórházvonat szerelvényében kialakított menedékhely a főváros egyik legnagyobb ellátó intézménye volt, bezárásával a fővárosi hajléktalanellátás kezdeti erőfeszítéseit idéző, a „hőskorból itt maradt” emblematikus intézmény szűnik meg.
1993. december 6-án az akkori tervek szerint egy évre szóló szükségmegoldásként nyitott hajléktalanszállót egy külső sínpárra félreállított szerelvényben a Máltai Szeretetszolgálat, de a Vonat jelentette 110 férőhelyet mostanáig nem lehetett kivonni az ellátásból, mivel túl nagy kapacitás esett volna ki a rendszerből. A Vonat évi 180-250 lakójával a legnagyobb menedékhelyek egyikének számított. A három évtized alatt több mint kétezer-ötszáz otthonát veszített férfi talált itt menedéket, és hajnalonként a legtöbb munkát vállaló hajléktalan ember indult dolgozni innen éveken át.
