A járvány az ellene való védekezésről, a veszélyhelyzet megéléséről szóló műhelyünket sem hagyta érintetlenül. Bár nagy tervekkel – előbb a Baptista Teológiai Akadémia vendégszeretetét kihasználva, majd egyházunk székházának parkjába álmodva eseményünket – fogtunk a szervezésbe, az élet közbeszólt.
Idei második támogatott lakhatás műhelyünket online, videókonferenciaként rendeztük meg 2020. szeptember 10-én. A szakmai műhelynek ezúttal a COVID után szabadon munkacímet adtunk. Célunk az volt, hogy kitekintést nyújtsunk arról, hogyan élték meg a támogatott lakhatásban tevékenykedő szolgáltatók az elmúlt időszakot, milyen tapasztalatok, nehézségek dilemmák adódtak az ellátás végzése kapcsán. Fontos cél volt a szakmai párbeszéd életben tartása is, hiszen tapasztalatunk szerint a karantén nagyban korlátozta a hasznos tapasztalatcserék spontán kialakulását.
A műhely első felében rövid prezentációkat tekinthettünk meg. Elsőként dr. Galgóczi Ágnes osztályvezető asszony, a Nemzeti Népegészségügyi Központ munkatársa adott áttekintést az emberiséget sújtó nagyobb járványok és járványügyi intézkedések történetéről, a járványügyi védekezés múltbéli, jelenben folyó és várható lépéseiről. Előadásának különösen érdekes eleme volt azon párhuzam bemutatása, mely a száz évvel ezelőtti spanyolnátha járvány kezelése, és a COVID-19 vírus pandémiás elterjedése következtében bevezetett intézkedések hasonlóságát mutatta be. Rávilágított arra, hogy a járványügyi intézkedések dinamikusan változva követik az aktuális vírushelyzetet, így sajnos a kiszámíthatóság a bevezetésre kerülő újabb szigorítások, korlátozások időbeliségét nem jellemezheti. Kiemelte a higiénés szabályok változatlan betartásának fontosságát és szólt arról is, hogy amennyiben sikerrel jár a vírus elleni vakcina fejlesztése, akkor azt első körben a veszélyeztetett korosztály tagjainak, valamint a közfeladatot, stratégiailag fontos feladatot ellátó személyeknek biztosítják. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az oltóanyag fejlesztése igen bonyolult és szerteágazó feladat, ezért nem lehetséges előre jelezni, hogy mikorra készülhet el a vakcina.
Galambos Katalin gyógypedagógus, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar tanársegédje, gyakorlati szakember, a vírushelyzet kapcsán tapasztalható kihívásokat, fejlesztési lehetőségeket a támogatott lakhatást biztosító szervezetek szemszögéből közelítette meg. A szakember a vírus első hullámának időszakában egy bentlakásos intézmény intézményvezetőjeként tevékenykedett, így első kézből tapasztalhatta meg a szakmai szervezetet ért külső hatásokat, kihívásokat, melyek az ellátottak biztonságos gondozásának fenntartását érintették. Előadásában végigvette a veszélyhelyzettel való sikeres megküzdéshez szükséges elemeket. Erősségként kiemelte, mennyire fontos volt az, hogy jól felkészült, kreatív szakemberek dolgoznak az ellátórendszerben, akik képesek voltak könnyen adaptálódni a kihívásokhoz, ugyanakkor kiemelte azt, hogy a járványügyi védekezés kapcsán milyen jól működött az információk áramlása, az útmutatók, eljárásrendek könnyedén és viszonylag hamar hozzáférhetővé váltak. Szót ejtett az ügyintézés digitalizálódásának kihívásairól, a kommunikációs csatornák átrendeződéséről, virtualizálódásáról. A megküzdéshez szükséges legfontosabb elemként a tervezést nevezte meg. A sikeres víruskezelés kulcsa, hogy a veszélyhelyzetben hozott eljárásrendeket és protokollokat hogyan képesek az intézmény vezetői, munkatársai saját munkakörnyezetükre alkalmazni. Lényeges a stratégia felállítása, a dolgozók szakmai és lelki egészségének megőrzése, a külső szakértők bevonása, a szakmai folyamatok minőségi kontrollja, élő és folyamatos kommunikáció az ellátottakkal és hozzátartozókkal, a szakmai támogató környezettel, társintézményekkel. Nagyon fontos szerep hárul a tudásmegosztásra, hiszen a problémákkal való megküzdést nagyban segíti a hasonló helyzetben dolgozókkal folytatott tapasztalatcsere.
Hajdu Julianna a baptista fenntartású Sorsfordító Szolgáltató Központ vezetője igen személyes hangvételű prezentációval készült. Mondandójának alapját az ellátottakkal és segítőikkel folytatott beszélgetések, interjúk adták, a megkérdezettek tapasztalatairól, érzéseiről, személyes benyomásaikról, a vírushelyzetben megélt nehézségeikről. A támogatott lakhatásban pszichiátriai beteg és szenvedélybeteg személyek ellátásával foglalkoznak, akik különösen érzékenyek a váratlan élethelyzetek adta kihívásokra. Legnagyobb problémaként a bezártságot, a társas érintkezés beszűkülését, a „szabadságtól” való fizikai megfosztottságot említették, ugyanakkor kiemelték mennyire fontos volt az a támogatói környezet, ahogy az esetfelelősök próbáltak segítséget nyújtani a helyzet átvészelésében. A tapasztalatok szerint rengeteg feszültség, frusztráció, agresszió halmozódott fel a lakókban, melynek kezelése komoly kihívást jelentetett a dolgozók számára. A szabályok be nem tartása, a lakók közötti feszültségek kirobbanása új készségek elsajátítását kívánta. Mindez azonban rávilágított arra is, mennyire fontos egy összetartó, egymás szakmaiságában, emberségében bízó csapat, mely önmagában kulcsa lehet a problémákkal való sikeres megküzdésnek. A lakók számára komoly biztonságérzetet teremtett az, hogy minden esetben számíthattak az őket ellátó szakemberekre, és a sok bizonytalanság és kétség között a napi rutin illetve az életükben folyamatosan jelen lévő szakemberek jelentettek a biztonságot, állandóságot.
Monostori Katalin az Egyenlő Esélyekért! Alapítvány csömöri intézményének munkatársa szintén a tapasztalataikról számolt be előadásában. A járvány első időszakában a folyamatosan változó és kiegészülő szabályozás és szakmai utasítások, protokollok következtében dinamikusan változtak a belső szakmai szabályzók, szinte napi szinten foglalkoztak a kollégák a védekezéssel kapcsolatos kérdésekkel, alkottak újabb és újabb belső terveket. Ezen felül komoly kihívást jelentett a szülők, hozzátartozók tájékoztatása. Szinte az első perctől kiemelten fontos volt a megfelelő kommunikáció és az összefogás a társintézményekkel, az intézmény környezetével a szükséges védőfelszerelések és tisztitószerek beszerzésétől kezdve, a biztonságos lakó és munkakörnyezet fenntartásán át, a lakók és dolgozók biztonságos szállításán keresztül, egészen a mentális egészség megőrzéséig. Katalin beszámolt arról is, hogy a napi beszélgetések, közös programok és időtöltés sokkal erősebb közösséget alakított ki nemcsak a munkatársak, de a lakók és munkatársak, illetve lakók és lakók között is, mint ahogy az egy kevésbé korlátozott helyzetben történhetett volna. A konfliktuskezelés, új programok bevezetése, rendszeres lakógyűlés mind segített a nézeteltérések csökkentésében, a közöségépítésben, melyekkel a bezártságot és a deprimáltságot nagyban sikerült oldani. Fontosnak nevezte a következő hullámra való felkészülésben, hogy a korábbi tapasztalatok beépüljenek a napi gyakorlatba és a bevált eszközöket felhasználják a napi munkában.
A műhely hátralévő részében döntően a vírus második hullámának kezelése kapcsán várható intézkedésekről, az elmúlt időszakban működő, a veszélyhelyzet megszüntetésével hatályát vesztett intézkedések esetleges visszavezetéséről, a kötelező tesztelések megvalósításának nehézségeiről volt szó. Vállaltuk, hogy a módszertani központ a felmerült kérdéseket továbbítja az ágazati irányítás szakembereinek és közvetíteni fogunk a terület és a szakigazgatás szakemberei között.
Új_koronavírus_járvány_alakulása_Baptista_EA202009
Letöltés
